1.Fejezet
Ugyanazzal a mellkasi fájdalommal ébredtem mint tegnap reggel .És megint ugyanaz a sor járt az eszemben ,mi szerint "Az emberi érzések sosem halványulnak el". Két éve már hogy a nagyapám meghalt ,ám apámék még sem váltak el a baleset után.Egy kisöcsém van aki szinte minden nap az őrületbe kerget a hülyeségeivel ,bár mit ne mondjak azért hiányozna ,végül is ő legalább még élőnek tekint . Miután ezeket a gondolatokat kivertem a fejemből ,szokásosan felkeltem az ágyból és elindultam a fürdőszoba felé.Út közben megint hallanom kellett ahogy apámék egymással üvöltöznek .Mit ne mondjak ,azért az ember tizenhat év alatt könnyen hozzászokhat a minden napos családi vitatkozáshoz nálunk . Amint beértem a fürdőszobába ,lerogytam a földre és elkezdtem halkan sírni .Nyugodjatok meg nem minden napos hogy én sírok, de ma valahogy ki kívánkozott belőlem ! Miután befejeztem a sírást ,gyorsan összegumiztam a hajam ,és felvettem egy nem éppen jó két éves rövid ujjút...