1.Fejezet

Ugyanazzal a mellkasi fájdalommal  ébredtem mint tegnap reggel  .És megint ugyanaz a sor járt az eszemben ,mi szerint "Az emberi érzések sosem halványulnak el".

Két éve már hogy a nagyapám meghalt ,ám apámék még sem váltak el a baleset után.Egy kisöcsém van aki szinte minden nap az őrületbe kerget a hülyeségeivel ,bár mit ne mondjak azért hiányozna ,végül is ő legalább még élőnek tekint .

Miután ezeket a  gondolatokat kivertem a fejemből ,szokásosan felkeltem az ágyból és elindultam a fürdőszoba felé.Út közben megint hallanom kellett ahogy apámék egymással üvöltöznek .Mit ne mondjak ,azért az ember tizenhat év  alatt könnyen hozzászokhat a minden napos családi vitatkozáshoz nálunk .

Amint beértem a fürdőszobába ,lerogytam a földre és elkezdtem halkan sírni .Nyugodjatok meg nem minden napos hogy én sírok, de ma valahogy ki kívánkozott  belőlem !

Miután befejeztem a sírást ,gyorsan összegumiztam a hajam ,és felvettem egy nem éppen jó két éves rövid ujjút ami szinte már kicsinek látszott .

Az egyik fiú osztálytársammal egy találkozott beszéltünk meg egy közeli kávézóban 10-re ,de ma inkább mentem volna az erdőbe túrázni vagy csak megnyugodni .

Hirtelen megcsörrent a telefonom ,Kentin volt az, a háttérben néhány lány hangját hallottam , miközben Kentin azt mondja hogy még sem tud ma találkozni velem.

Rohadj meg! - mondtam a telefonon keresztül ordítva . 

És ezzel le is csaptam a telefont .

De még is , a méreg  mellett egyszerre éreztem a megkönnyebbülést .Egy mosolyt villantottam a  tükörbe ,és mire anyám észrevehette volna ,én már rég  a hátsó ajtón kívül voltam .

Nem volt hosszú az út , viszont én még is felgyorsítottam látva a lány osztálytársaimat ,akik szemében csak egy kis emós pondró vagyok .

Mire észbe kaptam volna már az erdő fele részét megtettem , azon gondolkozva vajon anyáék nagyon haragudnának -e rám ha nem mennék haza ,ha nem inkább az erdőben élnék .

De hirtelen egy gombakört véltem felfedezni magam előtt , a  gombák majd nem egy teljes kört alkottak .Nem is tudom ,akkor mi járhatott a fejemben  ,de egyszerre csak a kör közepébe léptem .

Reménykedve hogy ez  a kör elteleportál engem egy olyan világba ,ahol nem kell gondokkal küszködni és ahol szabad lehetek .

Még is mi a fenén gondolkodok én ?-kérdeztem magamtól ,miközben lassan lerogytam.

Ezután elkezdtem homályosan látni,a testem egyre nehezebbnek bizonyult .Emlékszem az utolsó dolog amit láttam egy közeli fa mögüli embernek volt az árnyéka ,ezért elkezdtem hangosan ordibálni ,de ő nem hallott meg .